Hogy miért is kezdtem neki a blogolásnak, holott egyáltalán nem szeretem a magamutogatásnak ezt a formáját? Pontosan azért, mert nem a magam életének széles körben való bemutatására indítottam ezt az oldalt, hanem másért.
Ebben az évben végeztem tanítóként, és nyár elején sikerült is elhelyezkednem. Osztályfőnöke lettem egy negyedikes osztálynak, aminek a tanító nénije kisbabázni ment. Főiskolásként sokszor fordult meg a fejemben, hogyha elvégzem a szakot és kapok állást, akkor az vajon milyen lesz, milyen akadályokkal kell megküzdenem, hogy jutok el a rutin szintjére, milyen nehézségeim lesznek, hogyan fognak telni a napjaim. Az akkori aggodalmaim immáron testet öltöttek a mindennapjaim szintjén is: holnap elkezdődik életem első tanéve, tanítóként.
Ma reggel arra gondoltam, hogy mennyi kérdésem van és volt az elkövetkezendő idővel kapcsolatban, és de jó is lenne, vagy lett volna, ha ezeket valaki megválaszolta/ná (volna). Úgy gondolom, hogy a kérdéseimmel, amelyeket leginkább eggyel lehetne összefoglalni: "Milyen tanítóvá válni, milyen elkezdeni ezt a hivatást?", nem vagyok egyedül. Így tehát elhatároztam, hogy megírok mindent azoknak, akiket érdekel, akik tudni szeretnék, hogy mikkel kell szembenéznie egy kezdő tanítónak. Szeretettel ajánlom mindazoknak, akik hasonló cipőben járnak, hasonló kérdésekkel hadakoznak üres és tevékeny pillanataikban és persze leginkább azoknak a főiskolás, leendő tanítóknak, akik egyelőre az ismeretlenben toporzékolnak -- egyelőre velem együtt.
