Ma volt az első tanítási nap. Reggel nagyon izgultam, mintha előtört volna belőlem az előző napok nyugalma alatt megbúvó izgatottság. De ez mind csak addig tartott, amíg nem találkoztam a gyerekekkel. Ma az udvaron volt az évnyitó, amit a lehető legrövidebbre szabtak, hiszem egészen ítéletidő van: orkán erejű szél és miegymás. Szépen gyülekeztek a gyerekek, de persze csendben maradni már nemigen sikerült az ünnepség alatt.
Az évnyitó után felvonultunk a terembe, ahol "osztályvigyázoltam", köszöntünk egymásnak egy "Jó reggelt"-tel, és utána a napközis párommal együtt meghallgattuk a gyerekek nyári beszámolóit. Nagyon sokfelé voltak. Először elég nyugodtak voltak, szépen meghallgatták egymást, aztán meg persze egyre jobban elfáradva nem figyelve egymásra, beszélgettek, rendetlenkedtek. Egyre többször kellett rájuk szólnom. A nyári élmények meghallgatás után elmondtam az év tervezett programjait, eseményeit, a szabályokat, kellett tartani tűz-és balesetvédelmi oktatást. Viszont mire ideértünk, teljesen kifogyott belőlük a türelem, és elég hangosak, fegyelmezetlenek lettek. Na akkor begurultam. Osztályvigyázoltam, és jópár mondatban közöltem velük, hogy a viselkedésük nem megenegedhető, és felejtsék is el, hogy a továbbiakban ilyen rendetlenek leszenek, mert ez így nem működik. Utána odamentem pár rendbontóhoz, és szépen elbeszélgettem velük, hogy maradjanak nyugton, meg ilyenek. Ezt követően egy jó fél óráig csend is volt, nagyon szépen rajzoltak, ugyanis azt kapták feladatnak, hogy az egyik osztálytársuk élményét rajzolják le. A leszidás előtt még volt ellenállás a feladattal kapcsolatban, utána már nem.
Rájöttem dolgokra: sajnos nem életképes a demokrácia. Meg kell hagyni, kihasználják, és ezen keresztül a pedagógus tekintélye romlik. Sajna kimondottan diktatórikusnak kell lenni. Méghozzá olyan szinten, hogy "Miért csinálunk...-t?" "Csak. Mert én azt mondtam, és én a te tanítód vagyok." Nyilván ezt csak bizonyos helyzetekben lehet, szabad, de igen, rövid pórázon kell tartani őket. Jobban, mint gondoltam volna. Úgyhogy holnap valószínűleg itthon is hagyom a mosolygómat és csak egy kicsit viszek belőle az iskolába. Aztán ha már meghúztuk a határokat, akkor lehet engedni, talán. Majd meglátjuk.
Most nekiállok a holnapi óráknak. Holnap a német órát közösen tartjuk az osztály másik németesével. Mondta a hölgy, hogy akkor legalább megnéz engem. Hát azért izgulok. Hónapok óta nem beszéltem németül, a nyáron egyszerűen nem volt alkalmam készülgetni. Nagyon remélem, hogy össze tudom magamat kapni.
Egyébként egy új szerkesztője is lesz a blognak. Ő egy iskolaotthonos iskola elsőseinek egyik tanítója. A továbbiakban ő is fog írni, megosztja velünk élményeit, gondolatait. Szintén pályakezdő, és az ő tapasztalataiból is sokat lehet majd okulni:)
