Hát, egészen máig elég jól voltam, egyre biztosabb a dolgomban, és abban, hogy mit is fogok csinálni. Ma viszont mikor az igazgatónő megkérdezte, hogy minden elő van-e készítve, és én nagy mosollyal az arcomon belelódítottam a képébe: "Persze!!" Aztán a mosoly oda is fagyott, ugyanis rájöttem, hogy oké, a táblára felírtam, amit kért, megterveztem az első napot, elkészítettem a névkártyákat, rendben van a terem, megvannak a tankönyvek, tanmenetek, De közben meg semmi nincs rendesen előkészítve. Mit fogok én csinálni holnapután? Még az órarendet sem tudom. Mire készüljek? Hát, persze: MINDENRE. mindenre meg még egyáltalán nem készültem, szóval most ismét itt van a zabszem a hátsómban.
Tegnap egyébként gyakorlatilag nem történt semmi. Az igazgatónő tartott egy értekezletet, amin elmondta, hogy az osztályfőnöki órákon mikről beszéljünk feltétlenül a gyerekekkel, milyen szabályok vannak, mikre kell figyelni. Szóval még arról is gondoskodnak, hogy az ember ne érezze magát elveszettnek a 4 osztályfőnöki órán. Így monjuk kicsit nehéz a sajátos színt belevinni. Ráadásul nekünk még ismerkedni is kell, holott fel lett sorolva annyi dolog, amiről szó kell, hogy essen ezeken az órákon, hogy nem tudom, mi fog beleférni és mi nem. Mindegy, az ismerkedés nagyon kell, szóval ha valami nem olyan irtó lényeges, akkor arról lehet, hogy majd máskor ejtek szót a gyerkőcöknek.
Az értekezlet után tűz- és munkavédelmi oktatáson vettünk részt. Ez kötelező. Egy tűzoltó beszélt a teendőkől a veszély esetén.
Kora délután az igazgatónő és helyettese ellenőrizték a termeket, hogy készen vannak-e, megfelelő-e a díszítés. Rendben találtak mindent, tetszett nekik a dekoráció is, úgyhogy megnyugodtam. A faliújságra ma kikerült egy szeptemberi és egy októberi naptár, ami tartalmazza a programokat. Fontosnak tartom, hogy a gyerekek is tisztában legyenek a teendőkkel és a feladatokkal. Már nem olyan kicsik, így ők is követhetik, hogy milyen határidőkre, időpontokra kell figyelni.
Ma meg bementem 9-re, és 11-kor már el is jöttem. Kikerült a terem ajtajára a nevem mint osztályfőnök. Irtó jó érzés volt.
Azt hiszem, holnap több mondanivalóm lesz, ma ennyire telt.
